Oldalak

2019. január 16., szerda

De rég jártam itt!

Szóval ismét itt.
Mint minden évben, most is döcögve indul az év. Ilyenkor aztán jönnek a fogadalmak, hogy idén mindent jobban fogok csinálni, ezt meg azt megvalósítok azokból az elképzelésekből melyekkel egy ideje már kacérkodok ,kipróbálok új technikákat, workshopokon veszek részt, tanulok stb.
 Nagy lendülettel vetettem bele magam az új évbe, hogy a honlapomat is kicsit kipofozom. (Ennek kapcsán jut eszembe, hogy végig azon zsörtölődtem, hogy csak kellene nekem egy jó fotós, vagy nekem kellene kitanulnom ezt is.)
 Eddig ez nem az én dolgom volt, de rájöttem, hogy nem várhatok minden apró alakítgatás miatt a páromra, kézbe kell vennem az ügyet. Az idei első sikerélmény, hogy "szerkesztő" lettem, már önállóan változtatok a tartalmon.
 Szóval egy hétig mást sem láttam, mint a honlapomat, így egyszercsak rákattintottam a "Blogom" menüpontra.
Nosztalgikus hangulat fogott el. Felidéződtek bennem az első szárnybontogatási kísérleteim a mézeskalácsozás terén. Ügyetlen próbálkozásaim eredményeit büszkén osztottam meg itt. Milyen furcsa érzés ennyi év távlatából visszanézegetni!
Rájöttem, hogy kellene időt szánnom a blog írásra, mert így nyomonkövethető számomra a megújulásom, fejlődésem, sőt a kudarcaim is, melyeket nem fogok véka alá rejteni, mert abból tud tanulni igazán az ember.  Szóval szeretnék rendszeres blogbejegyzésekkel jelentkezni, melyekkel egyrészt magamnak is dokumentálok mintegy napló jelleggel, másrészt sokaknak hasznára való ötleteket, tanácsokat adhatnék. Nem utolsó sorban, ha már egyszer a honlapom látogatóit átirányítom ide, jó lenne, ha nem ezer éves bejegyzésekkel találkoznának csak, nem igaz?
Remélem nem csak fogadalom marad, hanem tényleg lesz belőle valami.
Mindenkinek lendületes évkezdést és sikerekben, eredményekben gazdag új esztendőt kívánok!


2016. július 14., csütörtök

Egy templom története

Ismét egy nagy kihívás elé lettem állítva.
Egy szép nagy templomot kértek tőlem esküvőre a fiatal pár számára.
Nincs mérnöki tehetségem,ez menet közben kiderült.
A munka azzal kezdődött,hogy papíron megterveztem a részeit,a díszítését és az arányaira igyekeztem figyelni.Persze a darabokból sejteni lehetett csak,hogy körülbelül mit fog majd egyben mutatni.
Egyenként kivágtam a nyers tésztából az elemeit és úgy sütöttem meg.Minden jól alakult.Kidiszítettem egytől-egyig,majd elkezdődött az építés.
Egy mézeskalács alapra illesztettem az oldalait,hozzá a tornyot,ami közel sem volt könnyű feladat,majd mikor ráemeltem a tetőt,akkor jöttem rá,hogy azt nagyon elszúrtam mikor megterveztem.A torony felé nem lóghatott túl,ezért hátrafelé túl nagy volt a kinyúlás,nem mutatott jól.
Mit csinál ilyenkor a mester?
Új tetőt sütöttem,újra kicsipkéztem és alig vártam,hogy a helyére helyezhessem.
Elégedetten néztem rá ezután a többnapi munkám végeredményére.
Minden kezdet nehéz,de megbírkózni a feladattal...hát,ilyenkor azt mondom :megérte a fáradozást.


             Itt még mindent rendben találtam.Még darabokban,                                               összeillesztés előtt.


                                        A kész templom.


                  Rózsával akkor futtattam be,mikor már állt.


          Levehető tetővel készítettem.A két fél tetőt szalaggal                                  kötöttem össze,hogy leemelhető legyen.
                                     Elölről a cifra kapuval.


                                        Benne sok-sok szív.




2016. július 10., vasárnap

Előtérben a magyar díszítőmotívumok

Nagyon szeretem,ha ilyesmi felkérésnek tehetek eleget,ahol megmutathatom csodaszép díszítőelemeinket.
Leginkább a korai kalocsai minták állnak hozzám közel.Szeretem a natúr,vagy kevésbé cifra mézesek készítését,de természetesen a gazdagon,színesen, kalocsai mintával díszített kalácsot is ugyanúgy,szívvel-lélekkel készítettem.
Valahogy most jutott ezekből a magyaros díszítésekből néhány az elmúlt időszakban.


Régi kedvelt pergamen virágos rátéttel új külsővel,ezúttal piros,fehér,zöld színösszeállításban.


Ez a pici pergamen igen kedves számomra,a maga egyszerűségével is igen mutatós a domború díszítése miatt.


 Ez a plakett korai kalocsai mintával,kicsit modernizáltam a mályva színnel.


 Ezt az illesztéses mézeskalácsot,mely igen jelentős méretű(30 cm× 30 cm)
a magyar népmesék motívuma ihlette.Kicsit továbbgondoltam és ez lett az eredménye.A különlegessége,hogy a madáron kívül az összes apró részt(tulipánok,levelek)kiszúróforma nélkül készítettem.Mondanom sem kell,hogy hosszú ideig készült.Majd összeillesztgettem és összesütöttem őket.


Ennél a szívnél a hagyományos ,ismert kalocsai mintát alkalmaztam.

Amint említettem,a korai kalocsai mintát nagyon szeretem.Piros,kék és fekete színből áll a minta.Szerintem gyönyörű.


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...